„Nyitva van az aranykapu…” Játékos felkészülés a gyerekek fogadására az óvodában 1.

Az óvodapedagógusok egyik legizgalmasabb és talán legnehezebb időszaka nyár végén, ősz elején kezdődik, a gyerekek óvodába érkezésével, illetve visszaérkezésével. Az óvodák saját Pedagógiai programjuk alapján határozzák meg, hogy milyen jellegű csoportokat szerveznek. A gyerekek életkorának szempontjából ezek lehetnek homogén (azonos életkorú gyerekek) vagy heterogén (különböző életkorú gyerekek) csoportok.

A pedagógiai köznyelvben „tiszta” csoportnak is elnevezett kis-, középső- és nagycsoportok jöhetnek létre, még az ún. „vegyes” csoportok az életkori eloszlást illetően lehetnek részben osztott (pl.: nagy-középső, középső-kis csoport) és osztatlan (kis-, középső- és nagycsoportos gyerekek egyaránt) csoportok.
Utóbbi kifejtés a gyerekek fogadása szempontjából elengedhetetlen fontosságú, mivel a csoportösszetétel nagymértékben befolyásolhatja az óvodapedagógusok felkészülésének milyenségét. Másképpen történik egy olyan csoport fogadására való felkészülés, melyben (nagy általánosságban) a gyerekek legtöbbje nem ismeri egymást és mindenki azonos korú, és máshogyan indul a nevelési év azokban a csoportokban, ahol a gyerekek eltérő életkorúak és nagy hányaduk már ismeri egymást. Ezen ponton meg kell említenünk azokat a csoportokat is, akik azonos életkorúak, de egy óvodán belül más-más csoportokból kerültek egy homogén, ún. „ismétlő nagycsoportba”. Ebben az esetben is előfordul(hat), hogy az óvodapedagógusok ekkor találkoznak csoportos helyzetben a legtöbb gyermekkel.
Emellett arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy az óvodapedagógus is lehet pályakezdő-,  intézményt- vagy csoportot váltó pedagógus, akiknek ez esetben – a gyerekekhez hasonlóan – be kell szoknia az adott csoportba.

A továbbiakban a fent leírtak alapján foglaljuk össze, hogy melyek lehetnek azok a játékos megoldások, melyek segíthetik az óvodapedagógusokat abban, hogy minél zökkentőmentesebb készüljenek  a gyerekek fogadására.

Milyen játékos feladatokkal készüljünk, ha homogén kiscsoportunk lesz?

Ebben az esetben szükséges a legtöbb szempontot megvizsgálnunk. Elsősorban a gyermekek életkori jellemzőit, játékhoz fűződő viszonyukat, előzetes játéktapasztalataikat. Általánosságban elmondható, hogy a hároméves gyermekek játéka hangsúlyosan a gyakorlójátékok köré szerveződnek, ez a tárgyakkal végzett játékaikra (pl.: kisautó tologatása, építőkockák egymásra tevése, egyik dobozból a másik dobozba való átpakolás stb.) és a mozgásos játékaikra is jellemző. Utóbbiak közül kiemelten kedvelnek különböző mozgásokat utánozni. Szerencsés úgy berendeznünk a teret, hogy minél több lehetőségük legyen ismétlődő mozdulatokat végezni (a játék öröméért gyakorolni) különböző játékeszközökkel és akkor sem legyünk hely szűkében, ha egy csoportszobában is végezhető mozgásos játékot kezdeményeznénk.
Az óvodáskorú gyerekek szokás- és szabályrendjének kialakítására is kedvezően hathat, ha bevezetjük a csoport életébe az ún. rítusjátékokat. Ilyenek lehetnek, pl.:

Napindító/Napköszöntő rítus
Alakítsunk ki egy kört a gyerekekkel. Motivációként használhatjuk a következőt: „Úgy hallottam, hogy nagyon gyorsan tudtok körbe állni. Gyertek, mutassátok meg! Számolok közben: egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét… De jó! Tényleg nagyon gyorsak voltatok!” (A végén megkérdezhetjük a gyerekeket, hogy szeretnék-e megdönteni a „rekordjukat”? Ha igen, kérjük meg őket, hogy álljanak ki a körből és kezdjenek el sétálni egy előre meghatározott térben. Mondjuk azt, hogy: „Indul!” és kezdjünk el számolni.) Ha már körben állunk, fogjuk meg egymás kezét, guggoljunk le és fokozatosan emelkedjünk felfelé, a karjainkat is magasba emelve. (Figyeljünk rá, hogy mi maradjunk térdenállva, amíg a gyerekek felállnak. Így maradhatunk egy szintben velük.) Miközben emelkedünk, először suttogva, majd egyre hangosabban mondjuk egymásnak, hogy „Szép napot!” vagy „Jó reggelt!” stb. A legvégén nyújtózkodjunk egyet, képzeljük el, hogy a karjaink olyanok, mint a napsugarak.

Ezzel a játékkal köszönthetjük egymást és támpontot adhatunk a gyerekeknek is, hogy „hivatalosan is megnyitottuk a napot”.

Kiegészítés:
Az udvari játék előtt, zárhatjuk Napzáróval is a délelőttöt, ami a fenti játék visszafelé játszását jelenti azzal, hogy a hangosból indulunk, állva, nyújtott karokkal guggolunk le és lassan elcsendesülve köszönünk el egymástól, pl.: azzal, hogy „Viszlát!” stb.

Testhangszer
Ezzel a játékkal folytathatjuk a már megkezdett napi rítusunkat. Körbeállunk és váltott karral végigütögetjük a következő testrészeinket: sípcsont, comb, pocak, popsi, mellkas, fejbúb. Először lentről felfelé, majd visszafelé is. Miközben csináljuk, mondjuk a gyerekeknek, hogy hol tartunk. Közben figyeljük meg (hallgassuk meg), hogy milyen hangokat ad ki a testünk, amikor ütögetjük.  Milyen az adott napi „csoport-testhangunkˮ? Hol hallottunk halk, hangos, tompa és éles hangokat? Melyik hang tetszett nekik a legjobban? Melyik volt a legviccesebb?

Ezek a játékok egyaránt segíthetik a gyerekeket és az óvodapedagógusokat a biztonságos és örömteljes légkör kialakításában.

Erről a játékról készített videónkat itt tekintheted meg.