„Nyitva van az aranykapu” – játékos felkészülés az óvodai gyerekfogadásra 2.

Blogunk első részében áttekintettük az óvodai csoportok összetételének különféle fajtáit és a homogén kiscsoportosok óvodakezesét segítő kezdő rítusjátékokat. Az említett játékok nagyon jó hatással lehetnek minden csoportra, mivel azon kívül, hogy segítik a gyerekek beilleszkedését, hovatartozás érzésük kialakulását, a csoportdinamikára is nagy hatással lehetnek.

Amennyiben heterogén csoportunk van, egyaránt segíti az idősebb gyerekek visszazökkenését és az újonnan érkezők beilleszkedését. A két rítusjátékot (Napindító/Napköszöntő és Testhangszer) zárhatjuk egy közös mondókával, ami „elmondja” nekünk, hogy milyen érzékszerveinket is használjuk majd a közösen eltöltött nap folyamán.

A mondóka megtanítása:
Első alkalommal körbeállva mondjuk és mutogassuk el mi a mondókát, majd kérjük meg a gyerekeket, hogy csinálják és mondják velünk együtt a szöveget. Ezután ők lesznek a mi „magyar hangunk”.  Például ezt a kerettörténetet is mesélhetjük hozzá: „ Ó, most jön egy manó és elviszi a hangomat egy pár percre. Ez a manó viszont tudja, hogy ti segíteni fogtok, ti lesztek az én hangom. Kezdjük!”. Mi csak tátogjuk a szöveget és mutatjuk a mozdulatokat, ők pedig mondják és mutatják velünk együtt. Ezzel bátorítjuk őket és mivel minden szöveghez mozdulat is társul, nagyon gyorsan megtanulják majd a kapcsolódó szöveget is. Nagycsoportos gyerekek is megtaníthatják a kiscsoportosokat.

Ezzel látok, ezzel is, (egyszer az egyik, majd a másik szemünkre mutatunk mutató ujjunkkal)
ezzel hallok, ezzel is, (egyszer az egyik, majd a másik fülünkre mutatunk mutató ujjunkkal)
ezzel érzek illatot (a két mutatóujjunkkal megérintjük az orrunkat.)
ezzel mindent bekapok, (a mutatóujjunkkal körbe rajzoljuk az ajkunkat és viccesen hozzátehetjük, hogy: „Hamm!”)
és mindent el is mondhatok,
ezzel fogok, (mindkét karunkat felemeljük és ki-be, ki-be nyitogatjuk az ujjainkat.)
ezzel járok, (toporgunk a lábunkkal)
de boldoggá csak ezzel válok. (tenyereinket összekulcsolva a mellkasunkra, szívünkre tesszük.)¹

Az első időszakban a homogén kiscsoportosoknál és a heterogén csoportoknál is kiemelkedően fontos, hogy ismerjük, megismerjük egymás nevét.
A névtanulós játékok közül egy olyat szeretnénk bemutatni, amit akkor is tudunk használni, ha játék közben egy gyermek nem szeretne megszólalni, de szeretne részt venni a játékban.

A játék leírása:
Körbeállunk egymás kezét fogva, amit lassan fel-le kezdünk mozgatni (nincs meghatározva, hogy párhuzamosan mozgassuk, vagy váltottan, ahogy épp jólesik a gyerekeknek), akár ritmusra is. Közben sorban, egyesével, ha ránk kerül a sor, mondjuk a nevünkkel a következőket: „Én vagyok a Marci.” mire a többiek ezt válaszolják: „Szia Marci!” Ha valaki nem szeretne megszólalni, az óvodapedagógus segítsen a következőkkel: „Te vagy a Lili.” a többiek pedig együtt köszöntik a társukat: „Szia Lili!”

A csoportdinamika pozitív alakulására jó hatással vannak azok a játékok, melyek a gyerekek közötti hasonlóságokra fókuszálnak. Ilyenek a következő játékok:

Körös-körül
Jelöljünk ki a csoportszobában egy teret. Kérjük meg a gyerekeket, hogy sétáljanak az előre kijelölt térben úgy, hogy ne érjenek egymáshoz. Különböző utasítások alapján kell majd csoportokat alakítaniuk a következő felhívásra: „Nézzetek körös-körül és álljanak egy csoportba azok, akiknek szőke hajuk van!” (Segítségként kijelölhetünk egy helyet is a csoportnak, pl. a mi egyik kezünknél.) „Most azok, akiknek barna hajuk van!” „Alkossanak kört azok, akiknek van valamilyen minta a zokniján!” „Most azok, akiknek hosszú a hajuk!” stb.

Ehhez a játékhoz kapcsolódhat egy rendhagyó székfoglaló játék is:

Csereszék
A hagyományos székfoglaló játék alapján a csoport létszámának megfelelően helyezzük körbe a székeket, egyet középre téve. A játékot az óvodapedagógus kezdje a következőkkel: „Cseréljen helyet az, akin egyszínű póló van!” Ekkor mindenkinek helyet kell cserélnie, aki önmagára nézve igaznak tartja az elhangzott mondatot. A szabály, hogy nem ülhetünk vissza arra a székre, ahonnan indultunk. A középen lévő gyermeknek olyan külső tulajdonságot kell mondania, ami rá is igaz, pl. „Cseréljen helyet az, akinek rövid a haja!”
Ha a középre kerülő gyermek nem szeretne mondani semmit, az óvodapedagógus „helyettesítse”, cserélhet vele helyet, de mondhat a saját helyéről is olyan külső tulajdonságot, ami a bent ülő gyermekre és rá is egyaránt igaz. Ez a játék nagymértékben oldja a feszültséget, és mivel nem esik ki a játék során senki, így addig játszható, amíg azt érezzük, hogy élvezik a gyerekek.

Legyen sikeres óvodakezdésünk! Játékra fel!

 1. Forrás: Bajzáth Mária (2017): Itt vagyok, ragyogok! Kolibri Gyermekkönyvkiadó, Budapest.