„Kipp-kopp, kopogok…” Játékos felkészülés, beszoktatás az óvoda első heteiben 1.
Szeptember első három-négy hete szinte minden hároméves gyermeknek az óvoda felfedezéséről, az ott lévő szokások, szabályok megismerésről, kezdeti elsajátításáról szól. Az ebben az életszakaszban óvodába induló gyermekek más-más habitussal érkeznek meg másodlagos nevelési színterük helyszínére. Vannak, akik szinte az első pillanattól kezdve úgy jönnek reggelente oviba, mintha hazamennének, otthonosan mozognak a csoportszobában, könnyedén veszik fel a „ritmus”.
Még mások már az óvoda bejáratánál visszafordulnának, ha lehetne, nehezen oldódnak, legtöbbször az óvodapedagógus karjaiban biztonságot lelve hajlandóak csak bemenni a csoportszobába, majd hosszasan állnak az ablakban és kifelé nézve várják, mikor jönnek értük a szeretteik. Több idő kell nekik ahhoz, hogy feloldódjanak, megtalálják a helyüket a csoportban. A kisóvodás gyermekek szüleinek (főként, ha első gyermeküket kísérik) is sokszor nehézséget okoz a megérkezés, átöltözésben való segédkezés, az „átengedés”.
Az óvodák sokféle módon támogatják a kezdeti időszak minél gördülékenyebb menetét. A legtöbb intézményt rugalmas napirend jellemzi, ami azt jelenti, hogy elegendő idő jut a gyerekek megérkezésére (fizikai és lelki értelemben is), a reggeli elfogyasztására és a legfontosabb tevékenységre a szabad játékra.
Hogyan segíthetik játékosan az óvodapedagógusok a gyerekek beszoktatásának folyamát?
A nehezebben oldódó, félénkebb, szorongóbb gyerekek (vagy csak, ha kevésbé jól indul egy nap) esetében a megérkezést követő, a szülőtől nehezen való elválást megkönnyítheti egy-egy tenyércirógató mondóka:
(Miután leguggolunk a gyermekhez, mutassuk meg a tenyereinket neki. „Képzeld, tudok varázsolni az ujjaimmal. (Közben mozgassuk meg kicsit az ujjainkat.) Megmutatod nekem a tenyered? Varázsolok bele valamit! Melyik tenyeredbe szeretnéd? (Érintsük meg a gyermek jobb, majd bal karját.) Ebbe? Vagy inkább ebbe? (Ha nem válaszol, válasszunk mi egyet.) Legyen először ez! (Válasszunk ki az egyik oldalt.)
Babona, babona, bablencse. (Írjunk ki köröket a gyermek tenyerébe.)
Legyen benne szerencse! (Csukjuk össze a kis tenyeret és fújjunk lágyan egy kis „szellőt”.)
„Mi legyen benne? Mit varázsoljak neked?” (Amennyiben nem kapunk választ, mi is ajánlhatunk.) „Varázsolok bele egy kis pillangót!”
Varázsige:
Hókusz-pókusz
Angyalam-pantyalam
Entyelem-pentylem
Huss!
Miután elmondtuk a varázsigét, lágyan nyissuk ki a gyermek tenyerét és „látni fogjuk”, ahogy épp elrepül egy pillangó a csoportszoba felé, őt „követjük”.
Tenyércirógatók lehetnek még:
(Reggelire hívás. „Nagyon finom reggeli vár az asztalon. És úgy látom, hogy te is főztél nekem valamit.”):
Cicuska, mucuska (simogassuk meg a gyermek arcát),
Mit főztél (tegyük a tenyerünkbe a gyermek tenyerét és mondjuk a nevét, pl. Bálintka)?
Kevertem babocskát (rajzoljunk köröket a gyermek tenyerébe),
Sütöttem pampuskát (simogassuk meg a kis tenyeret először leülőről, majd alulról),
Ideraktam, odaraktam (csukjuk össze a tenyereket),
Utoljára mind bekaptam (tegyünk úgy, mintha megennénk).
Hamm, hamm, hamm…
Napközben is sokszor jól jöhet egy-egy tenyércirógató, pl. vidámító, játékban való tovább lendítést segítő eszközként:
Hasítom, hasítom (miután a tenyerünkbe helyeztük a gyermek tenyerét, fát hasító mozdulatokat „teszünk” bele),
Vágom, vágom (a tenyerünk élével úgy teszünk, mintha fűrészelnénk),
Szúrom, szúrom (lágyan megböködjük a mutatóujjunkkal a kis tenyerét),
Könyökölöm, könyökölöm (könyökünkkel érintjük a tenyereket),
Pacsit adok, pacsit adok (pár pacsit adunk),
Megpuszilom, megpuszilom (puszikat küldünk rá)!
Az első hetek nehézségeinek leküzdésében sokat segíthet a gyermeknek (és az óvodapedagógusnak is), ha minél többször ismétlődik egy-egy folyamat. Amikor már látjuk, kitapasztaljuk, hogy melyik gyermeknek, milyen az érzelmi viszonyulása egy-egy helyzethez, hozzámérten tudunk választani a fenti mondókákból, cirógatókból.
Gállné Gróh Ilona (2009): Ringató a legkisebbekkel! Dialóg Junior Kiadó, Budapest-Pécs.
