Tavaszvárás az óvodában - Játékos tavaszváró ötlettár óvodapedagógusoknak 2.

A medvéhez kapcsolódó mondókák, énekek mellett számos népmese is kötődik ehhez a gyerekek által igen kedvelt állathoz. Érdekesség lehet számukra, hogy a medve szavunk jelenti, hogy mézet evő.

Mivel régen az emberek az évnek szinte egy teljes évszakában nem látták a medvét, nem tudták beazonosítani, hogy a tavasszal megjelenő állat ugyanaz, akit tél előtt is láttak. Azelőtt azoknak az állatoknak, akiktől tartottak, féltek, nem adtak nevet, így maradt meg ősidők óta a most is használt elnevezés.

A jelenlegi mese is segít a gyerekeknek abban, hogy jobban megismerhessék a medve életritmusát:

A medve és a macska

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon, még az Óperenciás tengeren is túl, volt egyszer egy medve. Összetalálkozott a macskával, azt mondja a macskának:
-Hallod-e, macska! Egyezkedjünk össze! Csináljunk egy házat ketten!
Jól van, egyezkedtek, csináltak az erdőben egy házat, ketten laktak a medvével, beszélgettek, nem unatkoztak. Egyszer csak ősz volt, azt mondja a medve:
-Hallod-e te macska, te cica! Nemsokára tél lesz. Valami ennivalót kéne szerezni.
-Jól van azt mondja a macska.
Elmentek az erdőbe, de előbb elmentek a boltba, vettek egy nagy bödönt, s elmentek az erdőbe, telirakták mézzel. Újra elmentek, vettek egy nagy bödönt, azt telirakták zsírral, s feltették a házuknak a padlására. Nagy tél lett, fújt a szél, hideg volt. A medve lefeküdt és aludt, mert télbe, - tudjátok-,a medvék alusznak, a macik. A macska éhes lett, a medve nem evett, mert aludt. De a macska erőst éhes lett, - hogy tudjon úgy kimenni, hogy felmenjen a padlásra, és lopjon abból a zsírból egy kicsit, …vagy a mézből. Lassan kinyitotta az ajtót, s ki akart lopódzkodni.
Azt mondja a medve:
-Hova mész, macska?
-Jaj, jaj! Képzeld el, itt volt egy egérke, s meghívott a keresztelőbe. Azt mondta, hogy született neki egy kisbabája. Én leszek a keresztapja.
-Jól van, csak menjél mondta a medve.
A macska kilopódzkodott, és felment a padlásra, s megette a zsírnak egynegyed részit, a méznek egynegyed részit, lelopódzkodott. Azt mondja a medve:
-Na, hazajöttél a keresztelőből?
-Hazajöttem.
-Mi a neve a kisbabának, kisegérkének?
-Negyedecske.
-Jaj, még ilyen nevet még sose hallottam. Negyedecske.
Eltelt egy darab idő, két-három nap, a macska újra olyan éhes volt. Hogy tudjon felmenni a padlásra egy kicsi ennivalót lopni? Lassan az ajtót kinyitotta, hogy kiosonjon, de a medve felébredett:
-Hová mész, macska?
-Jaj, jaj, megint itt volt egy kisegér, meghívott a keresztelőre, született egy kisbabájuk, s én leszek a keresztapja.
-Menjél csak! - mondta a medve.
Elment a macska, megette felét a zsírnak és a méznek, utána visszament, és azt mondja a medve:
-Hazajöttél a keresztelőből?
-Hazajöttem.
-Mi a neve a kisbabának?
-Felecske.
-Jaj, még ilyet sose hallottam! Negyedecske…,Felecske...
Na eltelt egy-két-három nap. A macska újra megéhesedett. Megint, amikor aludt a maci, kinyitotta az ajtót, és ki akart lopódzkodni. Felébredett a medve:
-Hova mész, macska?
-Képzeld el, újra meghívtak a keresztelőbe, megint született egy kisegérke, én leszek a keresztapja.
-Menjél csak, macska!
A macska felment a padlásra, mind egy falásig, még a bödönt is kinyalta, a mézet is megette, a zsírt is. Lejött, felébredett a medve:
-Na, te macska megkereszteltétek-e?
-Meg hát.
-Mi a neve?
-Semmisincs.
-Hogy milyen furcsa nevek vannak! - csodálkozott a medve. 
-Semmisincs…
- Felecske…- Negyedecske…! Nem tudtam.
Hát egyszer csak tavasz lett. Felkelt a medve lesoványodva. Éhes volt.
-Nem baj,  azt mondja a macskának: van nekünk a padláson zsírunk, van nekünk mézünk, sütünk palacsintát, mézet teszünk bele. Jó mézes palacsintát eszünk. Menjél csak fel macska a padlásra, hozd le azt a két bödönt!
-Jaj, én úgy szédülök! - mondta a macska.
-Pedig a macskák nem szédülnek. Igaz-e? De hazudott.
-Na, jól van, felmegyek én a padlásra - mondta a medve.
Felvánszorgott a padlásra, nézi a bödönt, s hát ott bizony semmi se volt.
-Na, megállj, te gonosz macska! Megetted, ezért mondtad, hogy: Negyedecske, Felecske, Semmisincs. Ameddig én aludtam, addig te belakmároztad.
A macska tagadta rettentően. Azt mondja a macska:
-Tudod mit, medve? Feküdjünk ki a napra, s akinek a szőrire kijő a zsíros, meg a mézes, akkor az ette meg…
Hát kifeküdtek a napra, a macska elment, és a bödönt még jobban kikotorta, s aludt a medve, bekente a szőrit. Egyszer felébred a medve, - nézi, csupa mézes a szőre.
-Hát én ettem volna meg vajon? - csodálkozott a medve.
S akkor a macska jó nagyot kacagott, elfutott az erdőbe. Szegény medve még most is él, ha meg nem döglött az erdőben.
Itt a vége, fuss el véle!¹

 A mese elmondása után eljátszhatjuk a következő játékokat:

Házépítők

Építsünk mi is házat, ahogyan a macska és a medve tette a mesében, és fogadjunk be lakót az otthonunkba! Induljunk el a szőnyegen (vagy bármilyen más előre kijelölt térben) olyan gyorsan, ahogyan csak tudunk, de ne futva úgy, hogy közben ne érjünk egymáshoz.  Amikor a játékvezető azt mondja, hogy: „Stop!” a legközelebbi párunkkal álljunk egymással szembe és kinyújtott karjaikkal alkossuk tetőt (házat), amely alá befér egy vagy adott esetben két társuk is. A következő körben mást válasszunk párnak.

Macskazene (a Titkos karmester játék alapján):

A macska úgy irányította a medvét a mesében, ahogy akarta. Nézzük, hogyan irányítana egy zenekart ez a macska. Képzeljük el, hogy mi vagyunk a zenészek. Mindenkinek ugyanazt kell csinálnia, amit a macskakarmester csinál. De ez a macska a mesében mindent titokban tett. Nekünk is lesz egy titkos karmesterünk és mindenkinek őt kell majd követnie. Próbáljunk meg mi is minél titkosabbak lenni és úgy követni a mozdulatokat, hogy nem nézünk a karmesterre. A medvének pedig ki kell találnia, hogy ki az irányító. (Válasszunk ki egy medvét önkéntes alapon, vagy kiszámolással és kérjük meg, hogy forduljon el egy pillanatra és csak akkor forduljon vissza, ha azt mondjuk neki, hogy „Jöhet!”. Majd mutassunk rá arra a gyermekre, aki az irányító lesz.) Kérjük a medvét, hogy figyelje meg a zenekart! Hármat találhat, hogy ki lehet a titkos macskakarmester!

1. Forrás: Kovács Ágnes (szerk.) (2012): Icinke-picinke. Népmesék óvodásoknak. Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest.