Tavaszvárás az óvodában - Játékos tavaszváró ötlettár óvodapedagógusoknak 1.

A farsangi ünnepek után közvetlenül az első tavaszváró izgalom a medvéhez és az ő árnyékához kötődik. A néphagyomány úgy tartja, hogy ha február második napján a barlangjából kilépő medve megpillantja az árnyékát, akkor visszatér téli álmot aludni mert még zimankós, hideg idő jöhet. Amennyiben viszont csak a felhős eget látja, hamarosan itt a tavasz.

A medve az óvodás gyermekek egyik kedvenc állata. Számos mondóka, vers, ének, mese és játék kötődik ehhez az erdei állathoz.

A következőkben olyan játékokat gyűjtöttünk össze, melyek a medvéhez és a tavasz várásához kötődnek:

Tavaszhívogató

Álljunk körbe úgy, hogy mindenki jól láthassa egymást.
Mondjuk együtt a következő mondókát, társítsunk hozzá mozdulatokat is:

Fújj szél, meleg szél, (helyezzük a tenyereinket az orcánkra, mintha kiáltani szeretnénk és miközben mondjuk és kifújással kezdjük mondani az első sort)
Jön a tavasz, (először a jobb, majd a bal karunkat hajlítsuk be és csináljunk hívogató mozdulatot gyors egymásutánban)
fut a tél, (fussunk egyhelyben)
Nem fúj már és nem havaz,  (mozgassuk jobbra és balra a fejünket)
Itt van, itt van a tavasz!¹ (integessünk mindkét kezünkkel)

Mackótánc

Jelöljünk ki egy teret és induljunk el medvejárásban. Amikor a játékvezető azt mondja, hogy: „Medvestop!” álljunk meg és alábbi mondóka szövegére mozgassuk meg magunkat a következőképpen:

Mackó, mackó ugorjál, (ugráljunk egyhelyben)
sürögjél és forogjál! (csináljunk derékkörzést mindkét irányba)
Tartsad fel a mancsodat, (emeljük fel mindkét karunkat)
tegyed szét a lábodat, (álljunk terpeszállásba)
ugorj ki!² (óvatosan ugorjunk egyet előre)

Mézkereső

A medvék köztudottan kedvelik a mézet. A következő játékban a kismedvéknek el kell jutniuk a mézhez, de bajba kerülnek és csak egymás segítségére számíthatnak.

Alkossunk párokat, akik együtt indulnak el az „erdőbe” mézet keresni. A párok egymás kezét vagy vállát fogva lassan induljanak el egy előre kijelölt térbe. De egyszer csak felbukkan az erdei varázsmanó és mindenkit elvarázsol. Akinek a vállát érinti meg, nem tud beszélni, akinek pedig a homlokát, az nem lát semmit. A pároknak úgy kell tovább menniük, hogy akinek elment a hangja az vezeti azt, aki nem lát, így kell megtalálniuk az óvodapedagógus által kijelölt „mézet rejtő” fákat.

A következő játékunk alapját Weöres Sándor: A medve töprengése³ című versének első versszaka adja. Tegyünk egy nagy körbe székeket és mindenki álljon egy szék elé. Ezután induljunk el lassan körbe, miközben együtt mondjuk ezt a kedves verset:

Medvebújás

Jön a tavasz, megy a tél,
Barna medve üldögél:
– Kibújás vagy bebújás?
Ez a gondom óriás!

 A vers elmondása után a játékvezető két dolgot mondhat. Ha azt mondja, hogy: Kibújás! akkor mindenkinek egy szék mögé kell állnia és egy nagyot nyújtóznia. Ha pedig azt mondja, hogy: Bebújás! mindenkinek le kell ülnie egy székre, felhúzni a lábait és elbújni a térdei mögé. Játszhatjuk úgy is, hogy minden kör után kiveszünk egy széket és az mondhatja a többieknek a következő körben, hogy mit tegyenek, akinek nem jutott szék. Akik szék nélkül maradtak, az óvodapedagógus mellé állhatnak, együtt mondva továbbra is a versrészeletet. 

1. A mondóka forrása: https://mondokak.hu/fujj-szel/
2. A mondóka forrása: https://jatsszunk-egyutt.hu/mackos-versek-ovodasoknak/
3. A versrészlet forrása: https://verselo.hu/2015/02/02/weores-sandor-medve-toprengese/